TÁJOLÁS

A Tokaj-hegyalja borvidék Magyarország északkeleti szegletében található , ahol a sík Alföld és az Északi-középhegységhez tartozó vulkanikus eredetű Zempléni-hegység (Eperjes-Tokaji-hegység) találkozik.
A borvidék a Zempléni- hegység déli oldalán a Sátoraljaújhelyi Sátorhegy, az abaújszántói Sátorhegy és a tokaji Kopasz hegy közötti háromszögben terül el.
A hegység fordított V-alakú vonulatának déli és keleti lejtői védik a szőlőket az északi hideg szelektől, ugyanakkor megkönnyítik a folyók és azok árterületeiről érkező pára felemelkedhessen a szőlőültetvényekhez.
A borvidék névadója, Tokaj városa, a Tisza és a Bodrog folyók találkozásánál lévő Tokaj városa mindig is a térség gazdasági és kereskedelmi központja volt.

TALAJ

A borvidék az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, egy törésvonal mentén alakult ki. A két térség, azaz a síkság és a hegyvidék korábban egymáshoz képest elmozdult, ráadásul a földtörténet korábbi korszakaiban a síkság volt a hegység, a hegység pedig a síkság. A törésvonal menti vulkanikus működés nyomai ma is megfigyelhetők a hegykúpok, a talaj és a kőzet összetételében.

A borvidék talajtani fejlődésében a vulkanikus működés hatására létrejött ásványok képezik az alapot. Megtalálható itt a miocén korból származó andezit (Tolcsvai-medence északi része, Mádi-medence területe), dácit (Kopasz-hegy, Szegi, Sátor-hegy) és a riolittufa (Károlyfalva vidéke, Tállya, Szerencs, Bodrogkeresztúr) is. 
Ez utóbbi, a vulkáni tevékenységet kísérő hamu megszilárdulásából keletkezett, és nyomelemekben kifejezetten gazdag riolittufa az egész borvidék legelterjedtebb alapkőzete.
A borvidék talajtérképén alapvetően a lösz alapú váz- és nyiroktalajok váltakoznak, ám néhol tipikus barna erdőtalajok is fellelhetők.
A Tokaj mellett található Kopasz-hegyet körbe vastag löszréteg borítja, mely semmivel össze nem téveszthető karaktert kölcsönöz az itt termett boroknak.
A völgyekben, a Bodrogtól északra jellemzőbb a kötöttebb nyiroktalaj. A dűlők meredekebb és magasabban fekvő részein a termőtalaj egészen vékony és sovány, és a törmelékes, máladékos talajban álló tőkék gyökere egészen mélyen lehatol az altalajba.
Mád környéke pedig különösen gazdag kova üledékben, mely kivételes mineralitást, ásványianyagban való gazdagságot biztosít az itt szüretelt boroknak.

KLÍMA

Tokaj-hegyalja éghajlata kontinentális, melyre a kevés csapadék, a forró, száraz nyarak és hideg telek jellemezőek.
Az ősz gyakran hosszú és meglehetősen csapadékszegény. A déli fekvésű, sűrűn tagolt domborzat védelmet nyújt a hideg északi szelek ellen, és biztosítja a sok napsütést. A közeli Tisza és a Bodrog folyók, valamint azok árterei az ősszel jellemző reggeli ködök kialakulásáról gondoskodnak. Ezek a körülmények mind hozzájárulnak a különleges ízért felelős aszúsodás megindulásához, amit a botrytis cinerea nevű nemespenész idéz elő.
Október derekán, végén a hűvös, deres hajnalokon a Botrytis cinerea gomba megtelepszik a fürtön. A bogyó túlérik, és elvékonyodó héjának pórusain keresztül a gomba behatol a szőlőszembe. A bogyó húsát átjárva betöppeszti a szőlőt, tartalmát (cukor, sav, aromaanyagok) átalakítja, koncentrálja. (lásd aszúszem)

A borvidék ökológiai adatai (100 év átlagában)