A világ első természetes édes borát termelő, és nemrég világörökséggé nyilvánított Tokaj-hegyaljai borvidék egyedülálló adottságokkal rendelkezik:
Speciális és egyik legfontosabb sajátsága a különleges termőterület. A vulkanikus alapú agyag- vagy lösztalaj, a napsütötte déli lejtők, valamint a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott mikroklíma kedvező körülményeket biztosít a botrytis cinerea (nemes penész) kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak;
A vidék másik sajátossága az évszázadok óta honos szőlőfajták a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály megléte.
A jellegzetes tokaji bor elkészültéhez szükség van még a sziklákba vájt pincék hatalmas rendszere is, mely egész évben állandó, 12°C körüli hőmérsékletével és magas, 96% körüli páratartalmával ideális helyszín a borok érlelésére.
S ami a környezeti adottságokon kívül szintúgy elengedhetetlen, az a nemzedékek óta szőlő- és borkultúrával foglalkozó emberek tudása.
A tokaji bor hagyományosan kiváló minőségét hosszú évszázadokon keresztül a korát messze megelőlző, szigorú szabályozás garantálta:
1571: az aszúborok első ismert említése
1630: Sepsi Laczkó Máté leírja a ma is élő aszúkészítési eljárást,
1655: rendelet szabályozza az aszú szemenkénti kiszedését,
1737: királyi dekrétum határolja le a Tokaj-hegyaljai termőterületet;
A borvidék jellemzői számokban (2005-ös adatok):
| Szőlőterülete: |
5967 ha |
| Szőlőbirtok átlagos nagysága: |
0,57ha/birtok |
| Borvidéki települések száma |
27 db |
| Borvidék részesedése az ország szőlőterületéből: |
6,3% |
| Szőlőtermelők száma: |
14575 |
| Borászatok száma: |
588 |
| Tokaji borkülönlegességet forgalmazók száma: |
48 |
|