A világ első természetes édes borát termelő, és nemrég világörökséggé nyilvánított Tokaj-hegyaljai borvidék egyedülálló adottságokkal rendelkezik:

Speciális és egyik legfontosabb sajátsága a különleges termőterület. A vulkanikus alapú agyag- vagy lösztalaj, a napsütötte déli lejtők, valamint a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott mikroklíma kedvező körülményeket biztosít a botrytis cinerea (nemes penész) kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak;
A vidék másik sajátossága az évszázadok óta honos szőlőfajták a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály megléte.
A jellegzetes tokaji bor elkészültéhez szükség van még a sziklákba vájt pincék hatalmas rendszere is, mely egész évben állandó, 12°C körüli hőmérsékletével és magas, 96% körüli páratartalmával ideális helyszín a borok érlelésére.
S ami a környezeti adottságokon kívül szintúgy elengedhetetlen, az a nemzedékek óta szőlő- és borkultúrával foglalkozó emberek tudása.
A tokaji bor hagyományosan kiváló minőségét hosszú évszázadokon keresztül a korát messze megelőlző, szigorú szabályozás garantálta:

1571: az aszúborok első ismert említése
1630: Sepsi Laczkó Máté leírja a ma is élő aszúkészítési eljárást,
1655: rendelet szabályozza az aszú szemenkénti kiszedését,
1737: királyi dekrétum határolja le a Tokaj-hegyaljai termőterületet; 

A borvidék jellemzői számokban (2005-ös adatok):